Az Európai Unió 2024-ben ismét fontos mérföldkövet ért el a zöld energetikai átállás terén: a megújuló energiaforrások már csaknem az áramtermelés felét biztosítják, miközben a fosszilis energiaforrások történelmi mélypontra szorultak vissza. Az atomenergia továbbra is meghatározó szereplő az energiamixben és a termelés negyedét teszi ki, de a szélenergia egyre nagyobb szeletet hasít ki magának, megelőzve a földgázt. Az energiamix átalakulása mellett az Európai Uniót komoly kihívások elé állítja az egyre növekvő energiaigény, az importfüggőség erősödése, valamint az áramárak volatilitása – olvasható ki az Eurelectric adataiból.

 

2024-ben az európai kontinens újabb meghatározó lépést tett a fenntartható energia felé: A megújuló energiaforrások európai unió áramtermelésének csaknem felét, pontosan 49,15%-át adták. Ezzel párhuzamosan a fosszilis tüzelőanyagok részesedése 28 százalékra csökkent, ami történelmi mélypontot jelent. A tortából a harmadik legnagyobb szeletet a nukleáris energia tette ki, ami 24 százalékos arányával továbbra is jelentős szerepet játszik az energiamixben.

Bár az atomenergia maradt a legjelentősebb egyedi energiaforrás (656,3 TWh-val), a szélenergia – megelőzve a földgázt – már a második helyre lépett elő. Utóbbi esetében egy erőteljes felfutás látszik, a 2021-es adatokat vizsgálva az offshore és onshore szélerőművekből származó villamosenergia-termelés 3 év alatt 22%-kal nőtt.

 

Az adatokból kiderül, hogy a megújulók között a szélenergia vezet, de a nap- és vízenergia kapacitása is jelentősen bővült:

2023-hoz képest több mint 40 terawattórával nőtt a termelésük, ami Dánia teljes éves és Belgium féléves áramigényének felel meg.

 

Az már régóta vitatott, hogy az atomenergia minősülhet-e megújuló energiának tekintettel arra, hogy bár közvetlen káros anyag kibocsátása nincs, de a keletkező nukleáris hulladék – és egyéb tulajdonságai – miatt teljesen zöld forrásnak sem tekinthető. A kérdést nem megválaszolva, de érdekességképen, ha az atomenergiát fenntartható energiaforrások közé soroljuk – tehát vegyük például a karbonmentességét – akkor papíron az EU az áramtermelésének közel háromnegyedét már széndioxid-mentes forrásból termeli meg.

 

Annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban többször tapasztalhattunk kiugróan magas árakat a villamosenergia-piacon, a másnapi áram ára éves szinten mérséklődött és megawattóránként (MWh) 97 euróról 82 euróra esett vissza.

Ebben Magyarország felfelé lóg ki, itthon átlagosan 100,69 euró-t kellett fizetni megawattóránként a tavalyi évben. Ez az eltérés többek között annak is köszönhető, hogy hazánkat – egyúttal a kelet-közép európai régiót – többször, és nagyobb mértékben érintették a kiugróan magas piaci villamosenergia-árak. Valamint az sem segít a helyzeten, hogy itthon nagy arányban támaszkodunk a gázerőművek kiegyenlítő képességére az áramhálózati egyensúly fenntartásában. Ez viszont azzal jár, hogy a tavalyi év elejétől folyamatosan növekvő földgázár magasabb költséget generált ezen erőműveknél, így növelve a kiegyenlítői szolgáltatásért elkért díjakat, ami a piaci mechanizmusoknak megfelelően a végső áramárakba is beépült.

 

Az Eurelectric nem csak termelési, hanem fogyasztási adatokat is közölt: Az európai unió villamosenergia-fogyasztása a 2024-es 2734 TWh-ról 2030-ra várhatóan 3551 TWh-ra emelkedik, ami 23%-os növekedést jelentene.

 

Hogy kontextusba helyezzük, Magyarország 2024-ben valamivel több mint 48 TWh villamosenergiát használt fel. Ez azt jelenti, hogy az unió fogyasztása az előrejelzések szerint, 2030-ra Magyarország teljes éves villamosenergia-felhasználásának 17-szeresével növekedhet.

 

Ez a jelentős növekedés komoly kihívások elé állítja az EU energiapolitikáját, infrastruktúráját és fenntarthatósági céljait. Az energiaigény ilyen mértékű emelkedése szükségessé teszi a villamosenergia-hálózatok modernizációját és a megújuló energiaforrások arányának növelését a termelésben. Fontos megjegyezni, hogy az energiafogyasztás növekedése nemcsak a termelési kapacitások bővítését igényli, hanem a hatékonyság javítását és az energiafelhasználás optimalizálását is. Az Európai Unió célja, hogy 2030-ra a végső energiafogyasztás 11,7%-kal csökkenjen a 2020-as előrejelzésekhez képest, ami további intézkedéseket tesz szükségessé a fenntartható energiafelhasználás érdekében.

 

Az Európai Unió ahhoz képest, hogy 2021-ben (-6310 GWh) és 2022-ben (-16 338 GWh) még jelentős áramimportra szorult, a tavalyi évben már nettó áramexportőr (+7894 GWh) volt.

 

Ez több mindennek is köszönhető:

• Az EU erőteljesen dolgozik a belső villamosenergia-piac minél hatékonyabb összekapcsolásán, amely lehetővé teszi, hogy a megújuló energiaforrások termelése hatékonyabban legyen elosztva. Például, amikor Németországban magas a szélenergia-termelés, azt más országokba is exportálhatják.
• Az energiatárolás, például akkumulátorok és szivattyús-tározós erőművek, egyre nagyobb szerepet kapnak, amik segítenek a termelés-ingadozások kiegyenlítésében. A napelemek és szélerőművek hatékonysága folyamatosan javul, így ugyanazok a kapacitások egyre több energiát tudnak termelni.
• Bár Franciaországon belül is vannak problémák a régebbi nukleáris erőművekkel, az ország továbbra is az EU egyik legnagyobb villamosenergia-exportőre. Franciaország stabilan exportál villamos energiát, amely az EU exportstatisztikáiban is jelentős szerepet játszik.
• Az EU országai az energiahatékonyság növelésére törekednek, amely az energiafogyasztás csökkentéséhez vezethet. Például az ipar és a háztartások energiahatékonyabbá válása csökkentheti az importigényt.

 

Magyarország továbbra is nettó áramexportőr, bár az exportált mennyiség évről évre csökkenő tendenciát mutat. Tavaly az ország összesen 10 850 gigawattóra (GWh) villamos energiát exportált, amelynek jelentős hányada Ukrajnába irányult, ezzel is hozzájárulva a szomszédos ország energiaellátásához.

(forrás: portfolio.hu)