Túlfogyasztás napja
Idén augusztus 1-jére esett a túlfogyasztás napja – ez a nap azt az időpontot jelzi, amikorra az emberiség aktuális évi fogyasztása meghaladja a Föld egy év alatt regenerálódni képes erőforrásait. Ettől a naptól kezdve az év hátralévő részében bolygónk természeti „tőkéjét” fogyasztjuk, ami hosszú távon értelemszerűen fenntarthatatlan.
A Global Footprint Network adatai szerint az emberiség fogyasztása idén augusztus 1-jén lépi át azt a szintet, amit a Föld egy év alatt képes újratermelni, illetve elnyelni – 1970-ben még december 23-án értük el a túlfogyasztás határát. A világ átlagához képest a magyar adat még rosszabb, a fogyasztásunk ugyanis olyan mértékű, hogy ha mindenki úgy élne, mint mi, akkor kevesebb mint 5 hónap alatt éltük volna fel a Föld egész éves erőforrásait – nálunk május 25-én jött el a fordulópont, mióta magyar léptékkel bolygónk tartalékkészletét éljük fel.
„A gazdaságpolitikusok, marketingszakemberek és a közösségi oldalak hatására belehajszoltuk magunkat egy olyan esztelen fogyasztói mókuskerékbe, ami elhiteti velünk, hogy normális egy vacsora kedvéért kiugrani Milánóba, és ha nem voltál még Balin, akkor nem is vagy ember. Ne dőljünk be az idétlen trendeknek és a káros reklámoknak, vegyük elő a józan eszünket, és tegyünk úgy, ahogy a nagyszüleinknek még magától értetődő volt. A legfontosabb dolgok, amit önmagunkért és a bolygóért tehetünk: együnk kevesebb húst, szigeteljük az épületeinket, repüljünk és autózzunk kevesebbet. Az így megtakarított pénzt és munkaidőt pedig fordíthatjuk arra, hogy egészségesebb helyi közösségeket hozunk létre, minőségi időt töltünk a családunkkal és szeretteinkkel otthon vagy a természetben ahelyett, hogy a reklámokkal kitömött kütyüinkbe bújva keresnénk az instant dopamint” – mondta Szilágyi Artúr, a WWF Magyarország éghajlatvédelmi szakértője.
A túlfogyasztás napja rávilágít arra, hogy a jelenlegi fogyasztási szokásaink hosszabb távon nem tarthatók fenn. Pedig a kettős környezeti válságot – a klímaváltozást és a biológiai sokféleség drasztikus csökkenését – jelentős mértékben az emberiség természetet kizsákmányoló életmódja, a gazdaság fenntarthatatlan működése okozza. A klímaváltozás a szélsőséges időjárási jelenségek gyakoribbá válásával fenyeget, a biológiai sokféleség csökkenése pedig az ökoszisztémáink stabilitását veszélyezteti. A kettő egymással összefügg, és együtt súlyosbítják a környezeti krízist.
„Ahogy a környezeti erőforrásainkkal bánunk, az véleményem szerint arra mutat rá, ahogy saját magunkkal is bánunk. A saját erőforrásaink túlhasználata, azaz a kiégés már-már népbetegség, egyre több embert érint élete valamely szakaszában. Ahogy a minket nyomasztó információkat, ingereket és elvárásokat is redukálni kellene, úgy kellene a környezeti erőforrásokat is bölcsebb módon, kereteket szabva használni. Ezer féle tevékenységünk között álljunk meg néha pár percre, kapcsolódjunk a természethez, és adjunk teret annak, hogy a természeti világ és a belső természetünk bölcsessége hatással lehessen a döntéseinkre” – tette hozzá Rezneki Rita, a WWF Magyarország vállalati biodiverzitás- és agrárszakértője.
Ahhoz, hogy vissza tudjunk térni egy olyan élethez, amellyel nem használjuk túl az erőforrásokat és nem feszegetjük a bolygó eltartóképességének határait, elengedhetetlen lenne egy rendszerszintű változás, paradigmaváltás a gazdaságban, a pénzügyi ösztönzők és a szakpolitikai keretek teljes újragondolása. Az idáig vezető folyamatban azonban nem szabad lebecsülni az egyéni fogyasztói döntések jelentőségét, hiszen hozzájárulhatunk a globális erőfeszítésekhez. Ha kis lépésekkel elindulunk a fenntarthatóbb életmód útján, azzal nemcsak a környezetünknek, hanem saját magunknak is jót teszünk: tetteinkkel, döntéseinkkel enyhíthetjük a klímaszorongást, javíthatjuk egészségünket, erősíthetjük a természethez való kapcsolódásunkat, de akár új közösségekhez is kapcsolódhatunk, új élményeket szerezhetünk. Közös erőfeszítéssel tehetünk azért, hogy későbbre toljuk a túlfogyasztás napját.
(forrás: greendex.hu)
Érettségi fenntarthatóságból
Az újdonságnak számító tantárgyat a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány támogatásával létrehozott Zöld Föld című tankönyv alapján oktatják. Országszerte hét iskola emelte be a programjába, érettségit azonban most először szerveztek belőle.
A fenntarthatósággal foglalkozó tantárgy két éve került be Magyarországon a választható tantárgyak közé az Európai Unió Tanácsának döntése alapján. Azóta hét hazai iskola emelte be a tantervébe, és oktatja azt a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány által támogatott Zöld Föld című tankönyv segítségével, de korábban még nem szerveztek belőle érettségit. A Zöld Föld fenntarthatósági tankönyv és nevelési-oktatási program célja, hogy felhívja a fiatal generációk figyelmét a fenntarthatóság, a fenntartható életmód fontosságára. A diákok egy élet- és életkorközeli tankönyvet kapnak a kezükbe, amely szakmailag hitelesen, ugyanakkor szellemesen, interaktív módon, a játékosságot sem mellőzve kelti fel az érdeklődést a téma iránt.
Az Oktatási Hivatal előzetes visszajelzései alapján, hivatalosan még nem megerősített információk szerint 2024-ben közel 250 középiskolás diák döntött úgy, hogy a választható érettségi tárgya a fenntarthatóság lesz. Nekik az érettségi vizsga a következőképpen nézett ki: első körben egy projektmunkát kellett készíteniük, majd azt bemutatni a szóbeli vizsgán, végül pedig ugyanitt a munka védésére is sor került.
Olyan érettségiző is akadt, aki annak ellenére vizsgázott fenntarthatóságból, hogy az iskolájában még nem oktatják ezt a tantárgyat.
A dehir.hu hírportál számolt be egy székesfehérvári diák esetéről, akinek a szülei megkeresték az Oktatási Hivatalt, így jutottak el a Debreceni Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumba, ahol fontosnak tartják a fenntarthatóságra nevelést, ennek következtében pedig vállalták a vizsgáztatást is. A diák végül sikeresnek értékelte a vizsgát, választott témájaként a szegény gazdagokról, a gazdag szegényekről, a fogyasztói társadalom ellentmondásairól írt, Kihívások és trendek a fenntartható fogyasztói társadalomban címmel.
A portál idézi még Molnárné Szecskó Ágnes intézményvezetőt, aki szerint az egyik legfontosabb kérdés a jövő szempontjából a fenntarthatóság kérdése. Az oktatási intézmény életében meg is jelenik ez a szemléletmód, mindezt pedig bizonyítja, hogy már többször elnyerték az ökoiskola-címet, ráadásul most már örökös ökoiskolaként vannak nyilvántartva, illetve a fogyasztói tudatosságra nevelő iskolák hálózatába is bekerültek.
Az intézményvezető szerint a fenntartható fejlődést szolgáló oktatás legfontosabb szerepe az, hogy a tanulókat felvértezze a tudatos választáshoz szükséges ismeretekkel, készségekkel, képességekkel, szemlélettel és viselkedésmóddal, amelyek birtokában a világot élhetővé tudják alakítani – nemcsak saját maguk, hanem a jövő nemzedéke számára is.
(forrás: greendex.hu)
