A globális felmelegedés és a szélsőséges, páradús hőhullámok kapcsolata

Az emberi test normális körülmények között verejtékkel hűl le, ami elpárologva elvonja a hőt. Azonban magas páratartalom esetén az elpárolgás mérséklődik. Egy tanulmány szerint, amely a „nedves hőmérséklet” révén ismert értéket használja, az emberi test nem képes hatékonyan hűteni, amikor ez az érték eléri a 31,5 ^oC-ot. Ilyenkor, a szervezet sem tud hatékonyan lehűlni, és a hő okozta halál néhány órán belül bekövetkezhet.

A kutatók ezt a küszöbértéket „nem kompenzálható hőstressznek” nevezik, mivel a verejtékezés nem képes ellensúlyozni az extrém körülményeket. Szellőztetés és lehűtés hiányában, például hideg víz, ventilátor vagy légkondicionáló nélkül az emberi szervezet súlyos veszélynek van kitéve.

Az elemzés az elmúlt évtizedekben a világ számos időjárási állomásának adatait használta fel, hogy kimutassa, 4%-uk már tapasztalt legalább egy, hatórás extrém hőstresszes időszakot 1970 óta. Az ilyen események gyakorisága 2020-ig csak nőtt, azonban ezek az események eddig forró helyekre korlátozódtak, ideértve a Közel-Keletet, a Vörös-tengert és az Észak-indiai síkságot, ahol az emberek hozzászoktak az extrém hőhöz.

Az elemzés, amely klímamodelleket is használt, azt mutatja, hogy az extrém hőstressz a globális hőmérséklet mindössze 2^oC-os emelkedésével gyorsan elterjed majd más régiókba is. A klímakrízis már most körülbelül 1,2^oC-kal emelte meg a globális hőmérsékletet. 2^oC-nál több esetén az időjárási állomások több, mint negyedénél átlagosan tízévente legalább egyszer megtapasztalnák az extrém hőstresszt.

Az Egyesült Államok keleti partja és a Középnyugat és Közép-Európa, azok közé a területek közé tartoznak, ahol még sosem tapasztaltak ilyen hőstresszt. Azokon a helyeken, ahol már most is meleg van, mint például Arizona, Texas és Kalifornia egyes része, az extrém hőstressz hetei évente ismétlődő eseménnyé válnának 2^oC-os emelkedés esetén.

Az idei nyár vészjósló üzenete

Ahogy 2023 a végéhez közeledik, úgy tűnik, hogy az északi félgömbön hagyományosan két-három hónapig tartó forró nyarat idén súlyos időjárási katasztrófák jellemezték.

A nyári hónapok során sorra jelentkeztek a szélsőséges időjárási jelenségek: erdőtüzek Kanadában, áradás Vermontban, szokatlanul korai és agresszív kezdete az Atlanti hurrikánszezonnak, valamint pusztító erdőtűz Hawaii Maui szigetén, amit a hő és a ciklonikus szelek tápláltak és egy történelmi várost majdnem teljesen elpusztítottak, csak hogy néhányat említsünk.

Az Európai Unió Copernicus Klímaváltozás Szolgálata szerint júniustól augusztusig terjedő három hónapos időszak volt a valaha feljegyzett legmelegebb északi félgömbi nyár, 1,2^oF-kal meghaladva a 1991-2020-as átlagot és 0,5 fokkal magasabb, mint a korábbi rekord.  

A Climate Central nevű nonprofit szervezet új elemzése közvetlen összefüggést von a hőmérséklet és a klímaváltozás között, állítva, hogy közel felére, vagyis 3,9 milliárd emberre vonatkozóan igaz, hogy júniustól augusztusig 30 vagy annál több napot éltek meg olyan hőmérséklettel, ami legalább háromszor valószínűbbé vált a klímaváltozás miatt.

Andrew Pershing a Climate Central tudományért felelős alelnöke, aki az elemzést bemutató sajtóközleményben nyilatkozott, elmondta: „Gyakorlatilag senki sem kerülte el a globális felmelegedés hatásait az elmúlt három hónap során.”

Az extrém időjárás és a klímaváltozás kapcsolata

Az extrém időjárás és a klímaváltozás közötti kapcsolat azonosítása bonyolult. Friederike Otto, a londoni Imperial College fizikusa egy sajtótájékoztatón elmondta, hogy a Quebecben lévő erdőtüzek intenzitása, amelyek nagy területeket borítottak be füsttel az Egyesült Államokban, „ember által okozott klímaváltozás miatt mintegy 50 százalékkal erősebb volt”, és azok az időjárási körülmények, amelyek lehetővé tették a tüzek terjedését, „a klímaváltozás miatt legalább kétszer valószínűbbekké váltak.”

Azonban Otto, aki a World Weather Attribution kezdeményezés egyik alapítója is, elismerte, hogy az extrém időjárási eseteket több tényező is befolyásolja, ezért néhány tudós inkább általánosabb kifejezésekkel szeret beszélni a klímaváltozás és az extrém időjárás közötti kapcsolatról.

Michael Mann, a Penn Center of Science, Sustainability and the Media igazgatója szerint, akinek a klímaváltozásról szóló könyve most jelenik meg, „nagy bizalommal mondhatjuk, hogy az ember által okozott szén-szennyezés nélkül az elmúlt nyáron nem találkoztunk volna ilyen soha nem látott időjárási szélsőségekkel.”

Azonban szerinte azok az elemzések, amelyek konkrét eseményeket próbálnak hozzárendelni a klímaváltozáshoz, néha elkerülik azt a nagyobb kérdést, hogy a felmelegedés hogyan befolyásolja a szélesebb, hosszabb távú időjárási mintákat, például azáltal, hogy torzítja a sarkkört, ahol az északi félgömb körül keringő nyugati szelek sávja található.

Számos kutató aggódik amiatt, hogy egy melegedő sarkvidék gyengíti a sarkkört, lehetővé téve a trópusi meleg levegő észak felé áramlását, meghosszabbítva a hőhullámokat, táplálva az erdőtüzeket és olvasztva a sarkköröket.

Mann szerint „Gyakran inkább arról beszélnek, hogy a klímaváltozás miképpen hat azokra az alapvető folyamatokra, amelyek minden ilyen eseménnyel kapcsolatosak, ideértve nem csak azt az egyértelmű tényt, hogy egy melegebb bolygón gyakoribbak és súlyosabbak a hőhullámok, hanem azt is, hogy a nyári hónapokban a melegebb kontinensek több nedvességet veszítenek el a párolgáson keresztül.”

Ami elsőre csak egy hőhullámnak tűnhet, az elindíthat egy sor katasztrófát, jegyzi meg Mann. A súlyosabb szárazságok több káros erdőtüzet eredményeznek. És a melegebb atmoszféra több vízgőzt képes tartani, így a csapadékos időszakok súlyosabbá válhatnak áradásokat okozva ezzel.

Stephen MacAvoy, az amerikai egyetem Környezettudományi Tanszékének munkatársa szerint a kulcs a „szélsőséges és kiszámíthatatlan” időjárás megértéshez az, hogy „nem feltétlenül az aktuális körülmények súlyosbodnak.” Ha száraz, akkor nem feltétlenül szárazabb lesz és ha nedves akkor sem biztos, hogy nedvesebb lesz. Tehát Texas például nem számított rá, hogy 2021-ben befagy.”

A nyári időjárás újradefiniálása

Azonban a klímakutatók között egyetértés van abban, hogy az idei nyarat nem lehet anomáliának tekinteni. Lehet, hogy jövőre vagy az azt követő években nem fogunk hasonlóan széleskörű szélsőséges időjárási körülményeket tapasztalni, de újra és újra átéljük majd őket.

„Extrém időjárási szempontból – hát, hozzá kell szoknunk ehhez” – mondja MacAvoy. Ugyanakkor szembemegy azon elképzeléssel, hogy 2023 előrevetítené egy „új norma” kezdetét. „Problémám van ezzel a kifejezéssel” – magyarázza. „Mert a „normális” azt jelenti, hogy stabil és mi nem vagyunk egy új normális helyzetben, mert minden folyamatosan változik és változni fog.”

Mann is egyetért ebben: „Néha a „new abnormal” (új abnormalitás) kifejezést preferáltam, de ennek a keretnek az a legnagyobb problémája, hogy úgy tűnik mintha egy új klímaállapotba értünk volna és csak meg kellene találnunk, hogyan alkalmazkodjunk hozzá” – magyarázza.” De ennél sokkal rosszabb a helyzet. Ahogy folytatjuk a bolygó felmelegedését, mindez csak rosszabb és rosszabb lesz.”